Édesítőszerek - Természetes és mesterséges édesítőszerek ismertetése - Cukormentes.hu 


Édesítőszerek

Kétségtelen, hogy az emberi fajt erős vonzalom jellemzi az édes íz iránt, és ezt a vágyat az evolúció során vettük magunkra. Ugyanis az édes íz akkoriban az érett, ehető gyümölcsöt jelentette, és a vadászó gyűjtögető őseink képesek voltak több kilométereket gyalogolni ezekért az édes gyümölcsökért. A helyzet azóta sem változott, ma is mindent elkövetünk, hogy az édes íz utáni vágyunkat kielégítsük. Ez motivált bennünket arra, hogy a cukorgyártást feltaláljuk és megteremtsük az édességipart. Elképesztő mennyiségeű cukrot fogyasztunk sütemények, édességek, fagylaltok formájában, de még az is sok cukrot fogyaszt, aki nem nassol, csak cukros üdítőkkel oltja a szomját.



A civilizációs étrend irdatlan mennyiségű cukrot tartalmaz. Összehasonlításképpen: a felmérések szerint ma annyi cukrot fogyaszt el egy ember két hét alatt, mint amennyit elődeink kétszáz évvel ezelőtt egy év alatt. Évszázadokig a cukorfogyasztás csak a gazdagok kiváltsága volt, de mindegy százötven év alatt tömegcikké vált, mára bárki számára elérhető. A cukorfogyasztás egy évszázad alatt a kétszázszorosára nőtt. De mi tette ezt lehetővé? Ahhoz, hogy ezt megértsük, nézzük meg a cukorgyártás történetét.

A cukorgyártás története:

A cukornád Kr. e. 15000 és 8000 között Melanéziában (új-Guinea) fejlődött ki, majd 6000-ben jutott el Indiába, a cukorgyártás bölcsőjébe. A nád termesztése és levének feldolgozása ugyanis innen terjedt el, de az első édes lé kinyerésének, illetve a kristályos cukor készítésének időpontja nem ismeretes. Nagy Sándor a perzsa birodalom meghódítása (Kr. e. 327) után seregével az Indus torkolatáig nyomult előre. Admirálisa, a krétai Nearchos tudósított európai emberként először egy indiai nádról, mely méhek nélkül ad mézet. Kr. u. 600 körül a perzsák készítettek először formázott cukrot, ők a süvegcukor feltalálói.

Az arabok hódító hadjáratai nyomán jutott el a cukornád Egyiptomba, Észak-Afrikába, Szicíliába, Dél-Spanyolországba, de a nyugati világ az első keresztes hadjárat (1096–1099) során ismerte meg. 1174-től Velence lett az európai nádcukor-kereskedelem központja. Európában a 13. századtól kezdve létesítettek cukorfinomítókat, de a cukor még a 16. században is luxuscikk, illetve gyógyszer volt. A fiumei nádcukor-finomító 1752-ben épült. Kolumbus 1493-ban honosította meg a cukornádat az újvilág spanyol és portugál felségterületein. Ennek nyomán a 17. század elején Portugália lett Európa ellátója, később – a Karib-tengeri csaták során szerzett gyarmatainak nádcukor ültetvényei révén – Anglia jutott az európai cukorpiacon vezető szerephez.

A cukrot megismervén, európai növények nedvében is keresni kezdték. A 19. század elején elterjedt répacukorgyártás lényegesen megváltoztatta az egész cukoripart. Marggraf híres német kémikus (1709-1782) volt az első, aki a répában cukrot talált (1747) és ajánlotta a gazdáknak a répatermesztést cukorgyártás céljából. Az első répacukorgyárat III. Frigyes Vilmos porosz király támogatásával Franz Karl Achard (1753-1821) állította fel. A répából ez idő tájt csak 2-3% cukrot tudtak előállítani, ami miatt az első gyárak beszüntették működésüket.

Cukorrépa
  Cukorrépa

A napóleoni szárazföldi zár alatt (1806-1814) – mely a gyarmatokban termesztett cukrot majdnem teljesen kiszorította az európai piacról – a répacukor-gyárak új életre keltek. Gyárak létesültek Francia-, Német- és Oroszországban. A szárazföldi zár megszűntével a legtöbb gyár is bezárta kapuit, csak Franciaországban – ahol a gyártásban több fontos újítást vezettek be – tudott több gyár tovább is működni, úgyhogy ott 1835-ben már 33 millió kg cukrot gyártottak egy évben. Franciaországból a cukorgyártás lassan átterjedt Németországba (különösen Sziléziába és Szászországba), utána pedig Csehországba, Magyarországba, Belgiumba és a többi európai államba.

Ebben az idôben hazánkban 63 kisebb-nagyobb gyár állott fenn. Említésre méltó, hogy ebben a fejlôdésben BATTHYÁNY LAJOS grófnak, a késôbbi miniszterelnöknek és nemzeti vértanúnak is volt szerepe; ô 1830 körül épített gyárat Ikervárott. Ez a gyár 1848-ig mûködött és évente 15–25 ezer mázsa répát dolgozott fel. A szabadságharc utáni politikai és gazdasági viszonyok teljesen tönkretették a virágzó magyar cukoripart; a kiegyezés utáni évtizedek hozták csak meg a nagyarányú fejlôdést.

A diószegi cukorgyár a múlt században
  A diószegi cukorgyár

1868-ban életbe lépett az új cukoradó törvény, melynek kedvező hatására a századfordulóig 9 új - az akkori mérce szerint -, nagy, korszerű gyár épült. Az osztrák érdekeltség mellett megjelent a magyar és német tőke is, számottevő részesedéssel. A magyar kormánynak érdekében állt a cukorgyárak létesítésének támogatása, a cukoradó-bevételek növelése végett.

Az I. világháború kitöréséig Magyarországon 31 cukorgyár működött. A cukortermelés 1913-ban érte el addigi csúcspontját. A háborús körülmények miatt azonban 1919-20-ra a termelés a mélypontra süllyedt. Az I. világháború után az új határok között 12 cukorgyár maradt. Az iparnak súlyos külgazdasági és belső problémákkal kellett megküzdeni. Megszűnt a nyerscukor gyártása, átalakult a gyártási paletta.

A II. világháborút követően a cukorgyárakat államosították. Irányításukat minisztériumi igazgatóság látta el, amely 1964-ben országos vállalattá alakult. A cukorgyárak 1971-től önálló vállalatok lettek, tröszti irányítással. A tröszt 1980-ban megszűnt. A tervutasításos rendszerben a cukoriparban jelentősebb fejlesztés csak 1960-tól indulhatott meg. Ettől az időszaktól kezdődően megvalósult a gyártási folyamatok automatizálása, a szűk technológiai keresztmetszetek többségének felszámolása és a kapacitások bővítése.

Kristálycukor

A rendszerváltozáskor Magyarországon 12 cukorgyár működött. A privatizáció már 1991-ben megkezdődött, a jelenlegi tulajdonosi szerkezet 1997-re alakult ki. A cukorgyári részvénytársaságokban 3 nagy európai cukorgyártó társaság: az osztrák Agrana, a francia Eridania Béghin-Say és az Eastern Sugar (a brit Tate&Lyle és a francia Saint Louis Sucre) szerzett többségi tulajdont. A külföldi tulajdonosok saját stratégiájuk szerint jelentős fejlesztéseket hajtottak végre a cukorgyárakban, amelyek növelték a feldolgozó kapacitást, korszerűsítették a technikát és a technológiát. A belföldi cukorfogyasztás az 1990-es évek második felére 15-20 %-kal visszaesett, az export veszteségessé vált. A csökkenő kereslethez a cukoripari társaságok a kapacitások leépítésével, termelési önkorlátozással kényszerülnek alkalmazkodni. Ezért a kiskapacitású, kevésbé korszerű gyárakat bezárták.

Édesítőszerek

A cukorról, pontosabban az édes ízről az emberiség lemondani nem akar, a növekvő cukorfogyasztás azonban rendkívül komoly népegészségügyi kockázatokat von maga után. Ebben a sötét jövőt ígérő "édes életben" jelentek meg a megváltást ígérő mesterséges édesítők, azt ígérve, lehet veszélytelenül is habzsolni az élvezeteket.

De mit is nevezünk édesítőszernek? A cukor pótlására szolgáló készítmények, melyet élelmiszer adalékanyagként használhatnak a cukorbetegségben szenvedők, illetve a cukormentes diétát választók. Két csoportra oszthatjuk őket:



Hirdetés




Torta sütés, tészta vagy hamburger készítés ezekben az ingyen főzős játékok kislányoknak. Tanuld meg hogyan kell készíteni a spagettit vagy a sushit. Goffyval, Jerryvel vagy akár Barbieval is főzőcskézhetsz.


eXTReMe Tracker